Mi az amiért megéri?

   Hát újabb kérdések, kíváncsiság, tudatlanság. Eme válasz pofonegyszerű. Önmagadért. Másokért. A világért. Hisz mindenkiért megéri élni, lélegezni, akit kicsit is boldoggá tudsz tenni. Viszont a számomra is régen sokat hangoztatott kérdés az, hogy mit kell tennem az életben? Igazából mindenkinek van valami feladata amíg él, s ezután reinkarnálódunk. Habár nem ez a világ nézetem tökéletes központja, de ez is benne van. A emberek - tisztelet a kivételnek - nem tudnak, helyesbítve eszük ágában sincs ilyenekkel foglalkozni. Akkor ők hogyan lelhetik meg a helyes utat? Senki sem törődik velük. Ezért jönnek a szülők, hogy neked ezt kell csinálnod, mert én azt mondom, vagy rábeszéli olyanra, amit valójában nem is szeretne az illető. Manipulálás, mert persze azzal sokra megy mindenki. Nem is a gyerekem lelkével leszek kettesben picit, hiszen így is rohan a világ. Jobbnak látom bele rángatni valami olyanba, ami a nem képezi a lénye részét. Holott szegény magára maradt tininek, fiatal felnőttnek fogalma sincs róla mit csinálna szívesen. Szokták hajtogatni nekem: "Az a munka amelyiket örömmel csinálsz, az már nem munka." S szerintem nagy igazság. Akkor mit javasolnék én, ha egyedül kell rájönnöd a dolgokra? Hát nézz mélyen magadba! Odabent sok mindennel szembesülnöd kell, hibák, pozitívumok. Lehet a fantáziád ami utat fog mutatni, talán a lustaságod. Senki sem tudja. Valaki énekelni szeretne élete végéig. Mások filmet rendezni, rajzolni, grafikákat készíteni, építészként házakat, s egyebeket tervezni. Akár háromszáz oldalon keresztül tudnám sorolni a szakmákat. Az ami megéri az egy olyan szenvedély, amelytől elalélsz, s akár 50 évig is tudnád csinálni. Ha nem tudod miként kell csinálni, hát tanuld meg. Ha a sport éltet, hát edz. Senki sem tud megállítani, maximum lelassítani. Tenned kell a céljaidért, álmaidért, az életedért is küzdened kell. Milliónyi harcot vívtál és fogsz is túlélni. Képzeld, hogy te vagy alfa és az Omega egyben. Bárhová eljuthatsz, ahová a lábaid, vagy más eszközök visznek. Sorsod saját kovácsaként nem is értem miért olvasol még. Cselekedj! Nem tudod hogyan kell hát, akkor ezért látogattál el ide. Neked szükséged van valakire, valamire, ami megmutatja a helyes ösvényt. Most még sűrű sötét erdőben érezheted magad, de ígérem egy olyan napos mezőre, fennsíkra érkezel, ahol már tisztán fogod tudni mit kell tenned. Bármennyire vagy reménysugár nélküli borongós éjszaka, amelyből áramlik a hideg, s az esőcseppek idegrázó csattanása. Benned rejlik a fény, s azzal örökre száműzetésbe zavarhatod a sötétséget. Szóval, ha megéri, akkor tegyél érte! Ennyi!

Megosztás a facebookon