A jó és a rossz 2.

 

   Megannyi hónap eltelt már azóta, hogy megírtam az első blog bejegyzésemet, s azóta sok minden megváltozott bennem, s másképp szemlélem a jót, s rosszat. Ez a két dolog túlzottan is relatíve. Hiszen ahány ember annyiféle nézőpont létezik, nagyon ritka, ha teljesen megegyeznek azok. Kizárólag egy dolgot tudok, hogy a jó és rossz örök harca itt zajlik a mindennapjainkban. Van aki belerúg a fekvő emberbe, van aki felsegíti azt. S, hogy eme példában is mit látni? Azt, hogy az embereknek két oldala van. A közömbös oldal itt nem számít, hiszen azok használják eme két ellentétes dolgot, de megszabják mikor, hol, s melyiket. A jóságos emberek nem a leggazdagabbak tény, de itt is melyik oldalt nézzük? Lelkileg, vagy anyagilag vagyok gazdag? A legjobb lenne, ha mindkettő követné az összes ember a világon, s öröm járna át minden egyes embert, elégedettség. Nos itt a kétlábú Einsteinek legnagyobb hibája, a még többet akarok elv. S mi emberek szeretünk az elveinek élni, hiszen azok határoznak meg bennünket. De a több az rossz. Kérdem én: Miért? Mert a földön tudnunk kellene osztozkodni. Ahogyan az állatok is teszik a vadonban. S ők is békésen egymás mellett tudnak élni, sőt még a táplálék lánc is jól működik közöttük. De mi mit adunk, ha megeszünk egy disznót, tehenet, csirkét? Jó tudom, hogy a túléléshez szükséges ölni, viszont semmit sem juttatunk vissza a természetbe, ami az övé. Tehát egyre többet, s többet veszünk el. Egyre több vér szárad meg a karunkon, hiába, hogy nem érünk hozzá állathoz élve. El kell viselnünk, hogy a jó és a rossz többé már nem létezik teljes értelemben, mert nem tudunk többé megfogalmazni egy olyan tevékenységet, tettet, akármi mást, ami újra mindenkinek ugyanazt az érzést adná át. Akkor ez az jelentené, hogy elfelejtettük milyen embernek lenni? Mindenki okos, s jól tudja mit hogyan fog csinálni, s mennyire helyes vagy helytelen az. Akkor mégis miért állunk ott, hogy millióan szenvednek, holott másutt az emberek boldogok, s megtehetnek bármit. Tehát most az új emberiségnek az a normális, ha 1 jól él, s 3, 5, 10 szenved helyette? Ez így helyes? Szerintem nem, s ezen kell változtatni! Újra meg KELL alkotnunk a jót, s a rosszat.

ÚJJÁ KELL SZÜLETNÜNK!

Megosztás a facebookon

A jó és a rossz 1.

 

   Létezik az a jó és rossz relatíve tény, ami a fejünkben, s szívünkben rejlik. Na ez az ami felkavarja az ember életét. Ami miatt nem sért sem szabályokat, sem törvényeket. Szóval mi az igazán helyes, s helytelen dolog? A másoktól hallott gondolatokat e kérdésben figyelembe vehetem. Tehát, a jó dolog a mások segítése. Lehet az hajléktalan, öreg nénike akit át kell kísérni az úton, ez nem számít, csak a tett a lényeges. Megsegíteni egy embert - aki valószínűleg az élet bizonyos okai miatt teljesen tehetetlen - az egy nemes cselekedet. Lovagi becsület is lehetne. A modern világ lovagjai. Holott senki sem veszi őket észre, mégis segítik mások életét. Persze itt jöhetne a sok szkeptikus, hogy a hajléktalanok tehetnek arról, hogy az utcára jutottak, s miért nem mennek el dolgozni? Hát igen, akinek van valamije az lenézi azt akinek nincs. Pont ide vágó példa, mert ez a rossz felfogás. Van benne igazság, mert csakis rajtad múlik minden, ha egészséges vagy akkor biztosan teszel dolgokat, amelyek jobbá varázsolják az életed. Ám aki nem képes varázsolni azzal mi lesz? Hát igen. Utcára kerül, s a "lovagok" teszik szebbé a napjaikat, amikor ők is megtehetik. Állandóan ezt hallom idegenek sutyorgásából vissza: - "Nézd azt a balféket! Oda adja a pénzét annak az alkoholistának, aki biztosan több piára fogja költeni az össze kéregetett aprót". Hogyan jutottunk idáig emberek? Ha senki sem segítene szegényeken, akkor ki? Az állam sem ad nekik elvonót, ha valóban alkoholisták. Meg hát minek örüljön az a szegény ember? Ellenpélda az iszákosokra: A minap adtam pénzt egy rendes bácsinak, akinek meghalt a felesége, meg a lánya. Ahogy mentem volna el a kezembe akart nyomni 1 szendvicset. Mondtam neki, hogy köszönöm, de nem kérem. Majd tovább akaratoskodott, mire én közöltem vele, hogy nem ellenérték fejében ajándékoztam meg, hanem egy cél érdekében, hogy megmutassam így is lehetne csinálni. A pillanatnyi öröm is fontos. Majd rá mosolyodtam, s elindultam tovább. Értelme anyagi vonzatot nézve nem volt okos, de szellemi szempontból viszont ez a kiváló. Két oldalú egy érem, csak tudnunk kell mi az amiért megéri megtenni, mondani dolgokat.

Megosztás a facebookon